Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
partnereink
2013. augusztusz 20.
XII. évfolyam 8. szám.
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető
művek
Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)
Volt itt minden:
zápor, napfény,
bölcs beszéd és
őrült agyrém.
Volt itt ármány,
volt szerelem,
biztonság és
veszedelem.
Volt itt hepe,
volt itt hupa,
temetés meg
hejehuja.
Volt itt dínom,
volt itt dánom,
volt itt métely,
volt itt mákony.
Volt itt tőkés,
volt itt munkás,
csillag-gyúlás,
csillaghullás.
Volt itt ütem,
volt itt atom,
kőszerszám és
hifitorony.
Volt itt kétely,
volt itt vakhit,
hőscincérek,
macskajancsik.

S fejjel mind
falnak rohant itt.


BARANYI FERENC
ANGYALOK  ÉS  ÖRDÖGÖK KÖZÖS KÓRUSA
Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zûrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivõm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekbõl avagy ravatalon.

Ady Endre
A perc-emberkék után
Tartalom
1. oldal
l
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
Ady Endre
Panama és anarchia
PuPu
Csupasz seggel a történelembe?
Kosztolányi Dezső
versek, próza
Péter Erika
mikroszkóp alatt
l
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Onódi Béla: Gyergyószentmiklós.
Merültem folyóba, mélyvízbe és sárba,                    
közéletünk szélén hazugság mocsárba,                
nem volt kapaszkodóm, s az ördög ráncigált,              
amikor a vérem igazért kiabált,                                 
ám Istenkeserve csak húzott lefelé,                           
ha becsület citált, rendre magam elé.                    

Nem tudom, hogy miként érzi más a száját,            
aminek széleit gemkapoccsal zárták,                 
hogy törli meg arcát, egy lelki leköpött,                      kinek szeme, rideg közönybe ütközött,                  
az a sok-sok megcsalt, s ma már reménytelen,             tud-e lázadni még, ha más tehetetlen.                   

A törvény rég halott, a szabadság hátán,                  
csak titoktetemek úszkálnak a Dunán,                  
házakban bujkál a rend, mint egy belvilág,                   hol cselekvés helyett mormolják az imát,                   
s mint birkák bégetnek bárkit uralomra,                    
belefáradva, egy régi hatalomba.                 

1938-2013
Németh Tibor
Fuldoklás
Az ember, mikor hízeleg,
mint a macska, tűri a simogatást,
de azonnal rossz kisgyerek,
ha mégsem megfelelő a folytatás,

sarokba vonul és duzzog,
a régi ismerősöknek nem köszön,
mind lerugdalja az útról
kavicsbarátait a hetyke közöny.

És ha macskaországban él,
hol az ilyen hízelgés mindenre jog,
ne sírjon a bocsánatért:
az élet a macskáknak kilencet oszt.
Ódor György:
Macskaország
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

Schubert
Symphony No: 1
Emeld fel fejedet
       büszke nép!
Viselted a világ
       szégyenét!
Emelkedj magasba
       kis haza,
te, az elnyomatás
       iszonya!
Emeld föl  szívedet
       nemzetem:
lángoljon a világ-
       egyetem!
Juhász Ferenc
HIMNUSZ TÖREDÉK
A büszke munka és az ünnepek,
harcokban győzni mindenek felett —
ezért születtél, mint egész fajod.

Imádkozzál, az Úr legyen veled,
legyél humánus, óvd az életet!
Vagy ébredj fel! Hadd halljam sóhajod!

Segíts Istennek, és pusztíts magad,
igyál minden nap, roncsold májadat.
kövesd a kor szavát, és élj drogon,
dolgozz, legyél igavonó barom!

Rongáld szemed a véres filmeken,
keress szexpartnert utcán vagy neten!
De néha nézz fel, és ha könnyeket
látsz Isten arcán, tudd, hogy tévedett!
Bittner János
TÉVHITEK
Földhöz ragadtam. Közel a patakhoz,
én az őrző, hol csillámfodor lakkoz
habjával követ, hol halak mintáznak
vizet tükörcseppeken. Megköt lábam,
karjaim az eget, magasat tűrik,
odalátnak, s belül megöl az űr itt.
Hajam magányt zizeg, míg az emberek
ölbe futnak. Csak mondják, a Föld kerek,
meg nem tapasztalom. Én el nem megyek,
itt tart Nap, Hold, tavasz, nyár, ősz és telek,
vigyázom az ösvényre túrt kavicsot,
bokrot, virágot, füvet, mit szél befog,
s a parton ágaskodó társaimmal
visszhangunk kel. Ránk szavazott a csízdal.
Dobrosi Andrea
A fa monológja
Sárközi László
Nem tudok verset írni
Szerdahelyi Istvánnak

...sehogy sem találom a kezdetet,
legelső szavam megadás, üresnek
látom, ahogy tükrözi lelkemet.

Fáradok, kopogó tollam ütemnek
adja hegyét, majd kikunyerálom
a múzsák kegyét, de csak nem üzennek.

Tördelem ujjaim, talán bánom,
hogy otthagyta a szálkás lapátnyelet,
fáj szemem és a strófát se látom.

Írok, a kép – zavar, torz a képzelet
amely szülte, nem megy a formába
a verssor, a falon nézek egy legyet.

Megpihenek, torkom a vodkára
szavaz, de ínség kapar beleimben
és morog egy szeletnyi tortára.

Újra csak írok, izzad kezeimben
a toll és a papír, rajta száraz
gondolatom futna kört, de leintem.

Zúg a fejem s nyomja térdem a lábam,
nem tudok írni... jobb lesz feladni
e próbát, de nem él bennem alázat.

Nyűg ez az írás: ma már lerakni
sehogy sem tudom; kötelez, megkötöz
és nem akarna engem feladni.

Ritka pocsék lett ez a mű! egy ködös
agy elvont kinyilatkoztatása,
rideg, mégis, azzal egészen közös.

Lepergett a tanár oktatása
róla, de stílussal él a világban
s tudja – e vers a szó koptatása.

Kidobjam? vagy a vécébe kivágjam?
a szél szórja szét szavam hamuját?
mit tehetek, hogy magamért kiálljak?

Cirógasd meg a poklod kapuját...



Baka István
Azt hittük, hogy a dzsungelek
Azt hittük, hogy a dzsungelek
szobánkban folytatódnak,
hol partizánmód rejtezik
s szép tervet sző a holnap.

De – míg kirakatok jegére
dermedtek rá a városok –
otthonunk búvóhely-homálya
megszelídült s hozzánk szokott.

S éjszaka, míg a székre tett
ruhákban megköt a sötétség,
álmunkban már megvásárolható
formákba öltözik a szépség.

Azt hittük, hogy a dzsungelek
szobánkban folytatódnak,
s most rettegünk, gerillaként hová
rejtőzhet még a holnap.

1948-1995
Ricza István
Uborkaszezon
Otthon az út szélén vadgesztenyefák sorakoznak,
lombjuk alatt, ha megyek, kellemesebb ez a nyár…
Itt az uborkaszezon, bár most se pihennek a rosszak,
s nyomban egekbe szökik gáz, olaj és aranyár.

l
...
Onódi Béla
festőművész
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Következő oldal>>>
l
Albert Lőrincz Márton:
Temze alatt az alagútban
Arany Tóth Katalin: Bumeráng
Balogh Örse: Fények és árnyak
Bányai Tamás:
Boldogok a lelki szegények
Bárdos László: Egy robbantásra
Bodó Csiba Gizella: Talán ma
Cselényi Béla: Honkongi ébredés
Debreczeny György:
micsoda barom
Demeter Zsolt: alkotni
Fetykó Judit:
Másoknak volt két nagyanyja is
G. Ferenczy Hanna: Nyári éj
Kajuk Gyula: Nyárutón
Kamarás Klára: Sanyi, a kedvenc...
Kő-Szabó Imre: Néprádió
Lehoczki Károly: Benn
Mentovics Éva: Szárnyaszegetten…
Péter Erika: Mozdulatok
Pethes Mária: Recitálás
Simonyi Imre: Anyám
Szepes Erika: A miénk
Verasztó Antal: Dorka
l